Persze mikor hazaértem jó kis szidást kaptam a bünti miatt. Anyu leszidott, hogy lerontom a jegyeimet, stb., stb. És már ment is randijára Gáborral. Mival apu nem laki velünk már több mint 8 éve. Elváltak. Épp kezdtem volna a törire tanulni mikor fölhívott Lola:

- Igen ? - mondtam

- Szia Tina, Lola vagyok és meg szeretném kérdezni, hogy rá érsz-e ?

- Persze, miért ?

- Van kedved eljönni velem a plázába ?

- Igen, szívesen - feleltem izgatottan.

- Jó, akkor tali 15 perc múlva a Csillag téren ?

- Rendben, ott leszek, szia.

- Szia.

És ezzel le is tette. Én meg elkezdtem készűlődni. Csak a szokásos: Újra összefogom a hajamat, lekorrektorozom a nagyon vészes pattikat és egy gyors kis szájfényezés, meg szempillasprálozás. És kész is. Bezártam a lakást és indultam is.

 

Lola már ott várt. Volt egy két gyors arcra puszi meg egy ölelés:

- Szia, indulunk ? - kérdeztem

- Szia, persze mehetünk.

 

Úgy kb. 20 perc múlva ott is voltunk (gyalog mentünk). Vásároltunk egy pár rucit. Én legalábbis imádom a divatot. Mint ahogy Lola is. Nem akarok nagyképű lenni, de szerintem értünk is hozzá ;). Egy csomó ruhát fölpróbáltunk, úgy hogy tudtuk, hogy nem foglyuk megvenni, de ha anyuval jövök, ővele ez a párbeszéd:

- Anyu, fölpróbálhatom ?

- Minek ha úgyse veszed meg ?

Ő csak azt engedi meg, hogy felprobáljunk, amit biztos, hogy megveszünk.

Na, ott tartottam, hogy Lola bement felpróbálni egy rucit, de nem volt jó és a kezembe nyomta, hogy vigyem vissza. Elindultam visszafele, nem nagyon figyeltem oda, hogy merre megyek, mert a kezemben lévő ruhákat igazgattam. Hát neki is mentem egy embernek (nem csoda).

- Figyelj már oda egy kicsit !

- Bocsi, ne haragudj csak..... - és itt elakadt a lélegzetem, mert fölnéztem és megláttam, hogy ki az akinek nekimentem. Roli volt az. (Én szakítottam még vele anno, mert nagyon erőszakos volt. Folyamatosan csak tapizni tudott. Szakítani akartam vele, de erre ő megvert. És elszöktem tőle és azóta nem láttuk egymást.)

 - Ó, szia Tina, rég láttalak.

Én megpróbáltam elsietni mellette, de megfogta a karomat és visszarántott.

- Hova, hova ilyan sietősen ? - kérdezte egy kis gúnnyal a hangjában.

- Haggyál !

- Nem hagylak, majd ha én is azt akarom.

 - Eressz el, ez fáj - mondtam és a sírás folytogatott.

 - Csak nem bőgsz ? - kérdezte már nagyon gúnyosan.

Én már sírtam és ekkor otttermett egy lovag mellettünk. Elhúzta Roli kezét és behúzott neki egy hatalmasat. A lovagom Norbi volt. :)

- Semmi baj, már nem fog bántani - mondta Norbi, kedvesen és szerényen.

- Köszönöm - mondtam hálás szemekkel.

- Ne köszönd, csak jókor voltam, jó helyen.

Először szóltunk a biztonsági őröknek. Aztán fölajánlotta, hogy hazavisz kocsival (van jogsija :) ). Én meg elfogadtam az ajánlatát. Mikorra hazaértünk már besötétedett. A házunk elött megállt at autójával és kiszálltunk. Elkisért  a kapuig.

- Köszi, hogy hazahoztál.

- Nincsmit, ugye már jobban vagy ?

- Persze

- Tudod, ez amit most mondani fogok, az elég hülyén fog hangzani. Én aszthiszem, ....hogy....fél....telek.

Mikor ezt meghalottam elmosolyodtam.

- Amióta megláttalak a büntiben azóta érdekelsz. És te, mit érzel irántam ?

- Nem is tudom, hogy mit mondjak. De szerintem megfelelő válasz lesz:

És ekkor közelebb mentem hozzá, átöleltem és megcsókoltam. De aztán eltolt magátol, (de csak egy ici-pici időre)    Folytatjuk....

 

Oldal: 3. fejezet
Egy tinilány történetét írom le. Lesz benne szerelem, barátság. - © 2008 - 2024 - lovestroy.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat