Végre vége a mateknak :). Lolával lementünk a büfébe, hogy vegyünk valami szendvicset. A sorban pont mi jöttünk volna, de három lány beturakodott elénk.

 

- Héééééééééé, most mi jövünk - mondtam felháborodva

 

- Valami bajod van ? - kérdezte gúnyosan a szőke lány

 

- Nem dehogy, gyertek csak be elénk nyugodtan - mondta Lola

 

- Nem Lola, csak úgy nem előzhetnek be.

 

- Ők hárman legjobb barátnők. A magas szőke, Ramóna. Ő az igazgató lánya és jobb ha nem bosszantod fel. A fekete és vörös hajú lány, Szandi és Barbi. Ők csak azért vannak Ramónával, mert ő a legmenőbb csaj a suliban és ezáltal ők is menők - mondta Lola

- Jó tudni, de nem előzhetnek akkor sem - mondtam

- Hé, engedj vissza, mi álltunk itt !

- Van róla fogalmad, hogy ki vagyok én ??????!!!!!! - kérdezte Ramóna

- Igen, tudom és nem érdekel - mondtam (kicsit büszkén, hogy így ki merek állni ellene :) )

- Szerintem érdekeljen, mert ha mi rosszban vagyunk az csak neked nem fog jól jönni.

 - Jaj, mert beárulsz apucinak ? - mondtam nevetve

Ekkor Ramóna mérgében lepofozott. Kicsit fájt (az enyhe, hogy kicsit fájt, mert utána hetekig vörörs volt a fejem), de nem sírtam. Mivel nem vagyok olyan akit csak úgy lehet pofozgatni, ezért én is visszapofoztam. Pont ekkor kellett jönnie az igazgatónak és mindekettőnket behívott az irodájába. Bent Ramóna elmesélte az ő történetét, hogy én ok nélkül rátámadtam, mert féltékeny vagyok arra, hogy ő milyen tökéletes (?). Én is elmondtam az enyémet, ami az igazság volt. És vajon kinek hittek?...................hát persze, hogy Ramónának. Emiatt suli után 3-ig büntiben kellett lennem. :'(

 

Mikor vége lett az utolsó óránknak elindultam az 45-ös terem felé, mikor nekemjött egy srác és kilökte a könyveimet a kezemből.

- Hééé, figyelhetnél jobban is !

- Jaj, bocsi csak elbambultam - mondta a sötét -hajú és -szemő srác

- Jólvan nembaj, amúgy sem kedvelem ezeket annyirra.

Ezen elmosolyodtunk mindketten.

- Amúgy még be sem mutatkoztam, Robi vagyok - nyújtotta felém a kezét

- Én meg Tina - nyújtottam én is a kezemet

- Biztos új vagy, mert még nem láttalak.

- Igen, de bocsi nekem sietnem kell a büntibe (nem is értem, hogy mért sietek)

- Első nap és meg is van az első büntid - mondta nevetve

- Na akkor, szia, örültem, hogy megismertelek.

- Én is, szia.

És ezzel a lendülettel el is húzott mellettem. Én meg baktattam tovább a 45-ösbe. Mikor megtaláltam és benyitottam, hirtelen egy csomó tanárral találtam szemben magamat, köztük Vargával is. Mind engem nézett értetlenül.

- Ó, bocsánat, biztos elnéztem a teremszámot, viszontlátásra, és mégegyszer bocsánat - mondtam és kimentem, sietve próbáltam  becsukni az ajtót magam után.

Mégegyszer megnéztem jól a terem számát és nem 45-ös volt, hanem 48 volt, csak le volt kopva a 8-as fele. (grhhhhhhh) Pár teremmel aréb megtaláltam a 45-öst. Most tényleg nagyon megnéztem, hogy biztos az legyen az. Az volt. Bementem és a harmadik padban egy helyes, szőkésbarna hajú, barna szemű és menő fiú ült a telóját nyomkodva. Amikor becsuktam magam után az ajtót, felpillantott.

- Hello - mondta.

 - Szia - köszöntem én is.

Leültem az első padba és néha-néha hátranéztem, hogy éppen mit csinál. Egy párszor néztem csak hátra és ezeket csinálta (pl.) : telózott, járkált föl-alá, vagy csak bámult ki a fejéből. Mint ahogy én is, majdenem, mert én nem járkáltam föl-alá. Egyszer csak (gondolom) nagy unalmában megkérdezte, hogy engem miért küldtek büntibe:

- Téged miért küldtek ide ?

- Foglyuk rá, hogy egy enyhe csajos verekedés - mondtam.

- Ilyet se hallani mindennap - felelte nevetve, és közben a mellettem lévő padba ült.

- És téged ? - kérdeztem csak azért, hogy ne tűnjek pofátlannak.

- Elakartam lógni, vagyis mégsem, mert a haverok elakartak menni én meg csak utánuk mentem, hogy megálítsam őket. És ők azt mondták az igazgatónak, hogy én akartam elmenni, ők meg visszatartani.

- És nem mondtad, hogy pont ellenkezőleg volt ?

- Persze, hogy mondtam, de ők voltak többen és az igazgató nekik hitt.

- Ó, velem is hasonló történt.

- Egy csajos verekedés, hogy lehet hasonló ?

- Bonyolult, inkább elmesélem az egészet. Na, az igazgató lánya Ramóna, beelőzött elénk a büfénél és emiatt elkezdtünk vitázni és mérgében lepofozott. Nem hagytam magam, ezért én is lepofoztam őt. Persze az igazgató is csak ezt látta és Ramóna azt a történetet adta elő, hogy én féltékeny vagyok rá és emiatt támadtam le. Ezt meg az igazgató elhitte, és most én vagyok büntiben.

- Ez gáz - mondta egyetértően

- Tényleg annyit beszélgettünk most, hogy szerintem nem lenne túlzás ha megkérdezném, mi a neved.

- Norbi vagyok, és te ?

- Tina - feleltem

Pont ekkor bejött az igazgató:

- Remélem elgondolkodttak azon amit tettek.....

Itt belevágott Norbi:

- Inkább amit nem tettek kröhöhöröhrö............ Bocsánat csak kapar a torkom.

- Na szóval, nem szeretném többet itt látni magukat és most menjenek! - mondta a földet bámulva

Mi meg elindultunk, elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga útjára.        Olyan ccuki :).

Oldal: 2. fejezet
Egy tinilány történetét írom le. Lesz benne szerelem, barátság. - © 2008 - 2024 - lovestroy.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat